2017. augusztus 10., csütörtök

33 ~ Maradj velem!

Sziasztok! Egy kicsit hamarabb hozom a részt, hiszen nem tudom, holnap mikor fogok számítógép közelébe kerülni. Jó olvasást kívánok ehhez a tartalmas részhez! 

Haven Annalise Millar
×2017. 01. 01.×

Fogalmam sem volt mennyi idő volt, mikor felébredtem. Ugyanabban a pozícióban feküdtem, ahogyan elaludtam. Harry a mellkasomon aludt, miközben a karjával körbeölelte a derekam. Tökéletes rálátást kaptam lélegzetelállítóan hibátlan arcára, így gond nélkül tudtam tanulmányozni minden kis részletét. Nem tudtam megállni, hogy ne simogassam meg a haját, és az álla vonalát. Azonban nem tehettem, hiszen nem akartam felébreszteni Őt, így inkább óvatosan kikászálódtam alóla, hogy összeüssek egy kis reggelit. Belebújtam a papucsomba, majd a konyhába igyekeztem. Belenéztem a hűtőbe, hogy eldöntsem mit is szeretnek csinálni. Találtam egy kis angolszalonnát, tojást és kolbászt. Úgy gondoltam összeütök egy villásreggelit, mely alig fél óra múlva készen is lett. Kiszedtem két tányérra a rántottát, a sült kolbászt es a sült szalonnát. A hasam megkordult, így leültem a széles ablakpárkányra. Elkezdtem enni a reggelim, miközben kibámultam az ablakon. Néztem az esőcseppeket, ahogy lassan csordogáltak az üvegen. Az eső szinte szakadt odakint, és alighanem egy kis hóval is vegyült.
Az elmém ezerrel zakatolt, és különféle dolgokkal kelt meg, amire például nem is gondoltam. Elméletek futottak át az agyamon, amelyek nem tetszettek, hiszen egytől egyig a kapcsolatunk végét jelentették. Azt pedig semmiképpen sem szerettem volna, így jobb lett volna, ha nem is gondolok rájuk. Ami viszont nem ment. Újra és újra befurakodtak, és egy percre sem hagytak nyugodni. Mindennél jobban szerettem Harry- t, és nem akartam magára hagyni, mert tudom, hogy szükségünk van egymásra, ahhoz, hogy élni tudjunk.
Olyannyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem, hogy Harry bejött a konyhába.
- Haven! Te sírsz?- hallottam aggódó hangját, és csak akkor vettem észre, hogy könnyek szánkáznak le az arcomon. Nem néztem a barátomra, csak azért, mert lehetetlenül makacs voltam, és féltettem a büszkeségem. És tudtam, ha rápillantok, elgyengülök, és a karjaiba vetem magam. De ezt nem szabadott. Nem, addig semmiképpen, míg le nem tárgyaltuk a témát.
- Mi közöd van hozzá?- hangom kimért volt, és egy csepp érzelmet sem tükrözött.
- Haven! Megvan a nyomós indokom, amiért nem mondtam el! Higgy nekem!- próbálkozott, de én mégsem tudtam hinni neki.
- Ugyan már Harry!- felé pillantottam, és a gyomrom csakugyan megremegett. Hirtelen úgy éreztem, olyan távol van tőlem, és a hiányába bele tudnék halni, pedig alig volt két méterre tőlem. Elérte, hogy majd' felrobbanjak, de ezen az alul öltözöttsége sem segített, hiszen csak egy bokszer alsót viselt. A szívem örült tempóban verdesett a mellkasom ellen, ezért a pulzusom az egekben volt. - Akkor magyarázd meg!
Előre féltem a válaszától, de tudnom kellett.
- Ugye holnap fog kijönni a Sign Of The Time singleje. Ezért a hónapban Londonban kell maradnom, ugyanis tömérdek interjúm lesz. Egyszerűen azért lettem dühös, mert azt szeretném, hogy velem maradj! Nem bírnék ki három hónapot nélküled! Kérlek maradj velem!
- Harry tudod, hogy haza kell mennem! Nekem működtetni kell a cukrászdát, hiszen az a megélhetésem forrása, és az a munka az életem.
- Add el a boltot, és maradj itt!- vágott a szavamba, és a mondatával a szívemig hatolt. Felálltam, így szembenéztem vele, és nem ijedtem meg, egyből visszavágtam.
- Tudod mit kérsz tőlem? Azt, hogy hagyjak fel az álmommal, amire mindig is vágytam! Ez túl sok nekem! Ez olyan, mintha azt kérném tőled, hogy ne menj turnéra, és ne add ki az albumod, hanem gyere velem Los Angeles- be! És ez tudod, milyen szörnyű? Én sohasem adnék neked ilyen ultimátumot, mert tudom, hogy neked az éneklés az életed, és nem tenném ezt a rajongóiddal, viszont te mégis ezt teszed velem! És úgyis tudod, ha választanom kell, akkor téged választanálak, mert rettenetesen szeretlek, ahhoz, hogy elhagyjalak, de ezt nem kérheted tőlem!- kiadtam mindent magamból, ami eddig gyülemlett bennem. Könnyek folytak le az arcomon, amit Harry az ujjával törölt le, amint közelebb lépett hozzám. Úgy láttam rajta, megértette a mondanivalóm, és leszáll a témáról, viszont lehet, hogy megbántottam, amit a legkevésbé sem szerettem volna.
- Haven, te komolyan így gondolod?- kérdezte suttogva Harry, mire én egy aprót bólintottam, és közben alig láttam, ahogy az arca megrándult. A könnyeim fátyolként takarták el a szemem, így képtelen voltam megmondani, milyen érzelmek suhantak át az arcán. - Nézd, én nem akartam ezt! Annyira önző vagyok, hogy néha nem is látok tőle. Nem láttam ezzel neked mekkora fájdalmat okozok, de ha te így látod, akkor megértem, és elfogadom. Már csak azt nem tudom, hogyan fogjuk elviselni azt az öt- hat hónapot. Nagyon hosszú lesz!
Nem feleltem. Szipogva öleltem magamhoz a szerelmem, aki meglepődött, de készségesen ölelte vissza, a kissé remegő testem. Úgy szorítottam magamhoz, mintha az életem múlna rajta, és ahogy elengedném, holtan esnék össze. Szívből örültem, hogy megértett, viszont abban egyet kellett vele értenem, hogy iszonyatosan hosszúk lesznek azok a hónapok. Kitudja, mikor láthatom majd újra. Viszont azon ráérek még rágódni, hiszen most egy egyel kisebb probléma elé kell állnunk. Először is, ezt az egy hónapot kell kibírnunk egymás nélkül.

**

×2017. 01. 10.×
Már majdnem két hete nem láttam Harry arcát, maximum csak FaceTime- on keresztül. Azonban ott nem érezhettem illatát, és nem élvezhettem az ölelését. Nagyon hiányzott, de még ennyit kellett kibírnom, hogy újra lássam. Nem szabadott emésztenem magam, ugyanis a cukrászda nagyon ment, így nem volt időm lazítani. Hajnaltól késő estig dolgoztam, és legnagyobb bánatomra egyik barátommal sem találkoztam, hiszen egytől egyig Londonban voltak. 
Az egyik ilyen átdolgozott munkanapon kivételesen délután négy órakor bezártam az üzletet, és hazafelé készültem, hiszen azt hiszem, két napja nem voltam otthon. Ásítva zártam be az üzlet ajtaját, mikor valaki a nevemen szólított. A második nevemen.
- Annalise?- kiáltotta egy női hang, mire megfordultam, ám egy számomra ismeretlen személyt pillantottam meg. Értetlenül néztem rá, ugyanis fogalmam sem volt, hogy honnan tudja a nevem. 
- Igen?- szólaltam meg végül, feleszmélve a kezdeti sokkból. 
- Te vagy, az? Komolyan?- kérdezte kissé szétszórtan a negyvenes évei elején járó nő.
- Igen, de mégis honnan ismerjük egymást?- még mindig nem értettem a helyzetet. Az asszony pillantása rettenetesen ismerős volt, viszont nem tudtam rájönni, hogy honnan. Azok a szeretetteljes azúrkék pillantások, melyek igézően szépek voltak.
- Nem ismersz meg?- csodálkozott el, és a tekintete azonnal megváltozott. Mintha szomorúság suhant volna át pilláin.
- Ne haragudjon! Tudnom kellene?- az értetlenségem még nagyobb lett, és most már végképp nem értettem a kialakult szituációt. Ezek szerint jogosan volt ismerős, de még mindig nem tudtam, hogy honnan.
- Az édesanyád vagyok!- a pupilláim kitágultak, közben pedig minden a helyére került. Ez nem lehet igaz! - Olyan régen kerestelek már!

2017. augusztus 4., péntek

32 ~ Livin' On A Prayer

Sziasztok! Itt a következő rész! Kérlek ne öljetek meg a vége miatt, néha ilyen is kell! Remélem tetszeni fog azért! Jó olvasást nektek! 

Haven Annalise Millar
Ahogy Harry- re ugrottam egy kicsit megtántorodott, de tartotta a súlyomat. A kezével a fenekemet simogatta, míg én a lábam a derekára kulcsoltam, és a fejem a vállába fúrtam. A könnyeim potyogni kezdtek, és belül mérhetetlen boldogságot éreztem. Hallottam a barátom kuncogását a fülem mellett. Ennél szebb hangot még talán életemben nem hallottam, talán csak mikor énekelt. Nem tudom, hogy meddig állhattunk így. Harry letett a földre, majd én egy csókot nyomtam a szájára.
- Köszönöm! Nagyon!- suttogta a könnyeim közül. 
- Nincs mit!- mosolygott rám, és egy puszit adott a halántékomra. Miután elengedtem felvettem a földről a borítékot és a jegyeket, majd igézve forgattam őket a kezemben. Két Bon Jovi koncertjegy lapult benne a VIP szektorba. Fogalmam sem volt, hogy Harry hogyan csinálta, hiszen már hónapokkal ezelőtt elfogytak a jegyek. Remegő kezekkel néztem a belépőket, és el sem hittem, hogy ez tényleg megtörténhet. Az egyik legnagyobb álmom volt, hogy eljussak, egy koncertre. És ez csak dobott rajta, hogy Harry- vel élhettem át, akit mindennél jobban szerettem. 
- Hogyan csináltad?- néztem a szerelmemre, aki szelíden mosolyogva méregetett, miközben átkarolta a derekam. 
- Megvannak a kapcsolataim!- válaszolt, és bár háttal álltam neki szinte biztosra vettem, hogy kacsintott. Elnevettem magam, majd a többiekre néztem, akik mosolyogva figyelték a jelenetünket. 

** 

×2016. 12. 31.× 
Végig néztem magamon a tükörben, és elégedettem konstatáltam, hogy sikerült a megfelelő felszerelést elhoznom otthonról. Fogalmam sem volt, hogy egy koncertre is megyünk, így áldottam magam, hogy oda való felszerelést is pakoltam. A pólóval egy kicsit bajban voltam, de végül sikerült kiválasztanom egy zöldes hosszú ujjút. Hozzá egy fekete szaggatott farmert, és egy magasított talpú magassarkú cipőt húztam a lábamra. Egy vadabb sminket vittem fel az arcomra, majd teljesen késznek nyilvánítottam magam. Harry- t már legalább fél órája nem láttam, így nyomban a keresésére indultam. Nem kellett sokáig kutatnom, pár perc múlva meghallottam a hangját, amint elfojtott egy káromkodást. Benéztem a szobába, ahonnan a hangot hallottam, és rögtön megpillantottam a barátom. A telefonja kijelzőjére meredt, miközben idegesen járt fel, s alá. 
- Mi a baj?- léptem elé, mire egy kicsit összerezzent. Megállt, míg én a fedetlen mellkasára tettem a kezem. Felnéztem a szemébe, melyet most elhomályosította a düh. Nem tudtam megállni, hogy ne vezessem fel a tenyerem az arcára. Végigvezettem az ujjaim a pofiján az állkapcsa vonalán, a szája körívén, ő pedig becsukta a szemeit és élvezte a simogatásomat. Mivel szinte már hozzá voltam préselődve, így éreztem, hogy ellazulnak az izmai. Ahogy az ujjammal megérintettem Harry ajkát egyfajta furcsa késztetést éreztem arra, hogy megcsókolja. Az én érzékszervem az övé ellen nyomtam. Harry egy pillanatra meglepődött, de örömmel csókolt vissza. Nagy kezei egy pillanat alatt fogták közre a derekam. Egyre hevesebb és intenzívebb lett a csókunk, de bármennyire is szerettem volna, nem hagyhattam, hogy tovább fajuljon a dolog, hiszen oda kellett érni a koncertre. 
- Harry! Szerintem menjünk, jó?- váltam el tőle egy cuppanás kereten belül. 
- Rendben!- mosolyodott el, de én tudtam, hogy ez nem szívből jövő gesztus volt. Fogalmam sem volt, mi történhetett, viszont a mai este folyamán nem akartam kérdezősködni. Csak jól akartam érezni magam, azzal a sráccal, akit szeretek. Ma egy óriási buliban lesz részünk, és remélem egy ideig nem fogom elfelejteni. 
Harry kinyitotta a garázsba vezető ajtót, így elém tárultak azok a csodálatos autói. Most a Range Rover- en volt a sor, így abba pattantunk be. Alig pár perc kellett, és máris száguldottunk a koncert helyszínét biztosító O2 aréna felé. 
Kevesebb, mint fél óra alatt megérkeztünk, és egy külön bejáraton jutottunk be a helyszínre. A VIP szektor egy kisebb elkerített helyen a színpaddal szemben volt. Harry már úgy ismerte ezt a helyet, mint a tenyerét, így hamar bejutottunk. 

** 

A koncert egyszerűen fergeteges volt, és számomra egy örök élmény marad minden egyes másodperce. Úgy éjfél előtt járhatott az idő, mikor kezdetét vette az egyik kedvencem a Livin' On A Prayer című szám. Harry- vel ugrálva, kiabálva énekeltük a számot, miközben egymáshoz simultunk. Egyszerűen leírhatatlan volt a légkör, mely körülvett minket, és a hangulat most már teljesen a tetőfokára hágott. Ahogyan több ezer ember együtt énekelte a dalt, egyszeriben kirázott a hideg, pedig verejték csordogált le a hátamon. A barátomon is látszott, hogy önfeledten tudott szórakozni. a pár órája történtek után is. Ennek pedig szívből örültem. 
Azonban ez a hazafelé vezető úton megváltozott, hiszen Harry ábrázatára visszatért a búskomorság, és nem tudtam vele mit kezdeni. Abban a fél órában egyikünk sem szólat meg. A barátom komoran bámult ki az ablakon, és még csak felém sem pillantott, bennem pedig túltengett az adrenalin, és éreztem, hogy túlbuzgó vagyok. Nem bírta a csöndet, és Harry szomorú arcát nézni, így a combjára vezettem a kezem, ezzel elérve, hogy egy pillanatra rám pillantson. 
- Mi a baj?- kérdeztem, mire az arca megrándult. - Harry! 
Szelíd hangon próbáltam szólongatni, de nekem is fogytán volt a türelmem. Ő sem könnyítette meg a helyzetem, ugyanis még mindig nem szólalt meg. Eközben Harry lefékezett, és megállt a kocsifelhajtóba. Megvárta, míg kinyílik a kapu, és csak azután állt be a garázsba. Vettem egy mély levegőt, és újra megszólítottam a barátom, azonban erre sem reagált. Megelégeltem a viselkedését. 
- Harry! Kérlek, nyögd ki, mi bajod van?- szóltam egy kicsit erélyesebb hangon. 
- Miért érdekel téged?- vágott vissza gorombán, és nekem sem kellett több. 
- Mert a barátom vagy, és látom rajtad, hogy valami bánt. Úgy érzem, tudok segíteni, de te képtelen vagy megosztani velem. Ezzel pedig úgy gondolom, megkérdőjelezed a bizalmadat felém. Miért nem vagy képes hagyni, hogy segítsek? Elegem van a durcáidból. Én éppen azért vagyok itt, hogy elmond a bánataid, és kiönthesd a szívét. Ezt pedig nem teszed meg, és ezzel egy kicsit letörtél a kölcsönös bizalomból. Bízol bennem?- kérdeztem. Nem kiabáltam, de kicsit ingerült hangsúlyt sikerült megütnöm. Várakozó tekintettem néztem a szerelmemre, aki csak maga elé meredt, míg végül megszólalt, de bár ne tette volna. 
- Szerintem jobb lesz, ha ma a kanapén alszom!- mondta, azzal kiszállt az autóból, és otthagyott engem az autóban, teljesen összetörve. 

** 

Olyan hajnali három óra körül lehetett az idő. Én már másfél órája forgolódtam az ágyba, és egyszerűen nem jött álom a szememre. Hiába hunytam le szorosan a szemem, nem sikerült átlépnem az álmok világába. Tudtam, hogy Harry nélkül ez a mai nap folyamán nem sikerülhet, de mind a ketten túl makacsak voltunk ahhoz, hogy tegyük ellene valamit. Nem akartam, hogy ezután a fantasztikus este után így elromoljon minden. És főképp azt nem akartam, hogy így teljen az újév első napja. 

Üveges tekintettel meredtem magam elé, a plafont bámulva, mikor az ajtó nyitódására lettem figyelmes. Odakaptam a fejem, és Harry- t pillantottam meg egy szál alsónadrágban. Egyikünk sem szólalt meg. A barátom pár pillanat múlva mellettem termett, és befeküdt az ágyba. Szorosan magához húzott, miközben a mellkasomra hajtotta a fejét. Nem löktem el magamtól, helyette a hajába vezettem a kezem, és megsimogattam a feje búbját...

2017. július 28., péntek

31 ~ Tönkretettem

Sziasztok! Itt az újabb rész! Még két rész és befejezem a sztorit, de ide még kilenc fog felkerülni, viszont az elmúlt két hétbe ebbe a blogba egy sort sem írtam, de igyekszem! Jó olvasást! 

Haven Annalise Millar
×2016.12.25.×
- Harry!- kiáltottam el magam, amint a barátom az ölébe kapott. Éppen a karácsonyfánk egyik utolsó díszét tettem fel, mikor Harry felemelt és megforgatott a levegőben. Ösztönösen fontam a kezem a nyaka köré. Mosolyogva fogadtam a csókjait, és a kisebb puszijait a számon. Éreztem az ő vigyorát is, de nem sokáig, hiszen az egyik pusziból egy szenvedélyes csókcsata lett, melynek nem tudtam nem örülni. A kanapé felé botorkált velem a kezébe. Leült az ülőalkalmatosságra, én pedig az ölébe. A számba harapva vált el tőlem. Éhesen néztünk végig egymáson, majd cselekedtem. A kezem a pólója széléhez vezettem, és egy mozdulattal lehúztam róla. Finoman végigsimítottam a kezem Harry kidolgozott mellkasán. Ezzel talán még jobban beindítottam, így gyorsan lekerült rólam a pólóm. A melltartóm a helyén maradt, mivel a barátom inkább a nadrágom széléhez vezette kezét. Harry a combomra helyezte ujjait, majd miután megszabadított a nadrágomtól, - mely valahol a szoba másik végén landolt- elfeküdt a kanapén. Azonnal a melegítője korcához nyúltam, majd félig lehámoztam róla. A cselekedetemben a csengő éles hangja zavart meg. A hirtelen hanghatás miatt megijedtem, így egy nagyot puffantam a padlón. Harry azonnal felugrott, és a kezét nyújtotta felém.
- Ki lehet az?- kérdeztem, mikor felálltam. Valaki az ajtó túloldalán elég kitartónak bizonyult, ugyanis nem akart megszűnni a zaj.
- Biztos a srácok!- indult a barátom az ajtó felé. A pillanatnyi sokkból felébredve előkerestem a nadrágomat, és beleugrottam, de a pólóm nem tudtam magamra rántani, mivel Harry kitárta az ajtót, így az felfedte a srácokat. Meredten bámultak engem, és én is őket. A csöppnyi zavar után észhez tértem, és gyorsan magamra kaptam a pólóm.
- Sziasztok!- mosolyogtam rájuk szégyenlősen. Csak ekkor vettem észre, hogy valamennyiüknek a kezében zacskók vannak. Vagy McDonalds- os, vagy valami ajándékszatyor. - Hát ti?
- Sziasztok!- intett azonnal Perrie, miközben sorban bejöttek az nagy bejárati ajtón. Először Pezz, majd Louis, Zayn, Liam, Cheryl és Niall. - Harry felhívott, hogy eléggé rosszul sikerült a karácsony, úgyhogy jöttünk, ahogy tudtunk. Hoztunk kaját! De látom rosszkor jöttünk!
Perrie azonnal közelebb jött hozzám, és egy ölelésben részesített. Hátulról Harry- re mosolyogtam, míg a többiek kikerültek minket. Miután Pezz elengedett, Harry közelebb jött hozzám, átkarolta a derekamat, majd a vendégeink felé fordult. Végignézett magán, és megszólalt.
- Szerintem jobb lesz, ha én most lehűtöm magam!- mondta ki egy cseppet sem szégyenlősen, majd
egy apró puszit nyomott a halántékomra.
- Hát az rád fér tesó!- nevetett fel Louis a srácokkal együtt. Hazz lefonta kezeit a derekamról, és a lépcső felé igyekezett. A szobában minden szempár rám szegeződött, mire fülig vörösödtem. Érdeklődő pillantások kereszttüzében az agyam szélsebesen kattogott. Végül felsóhajtottam.
- Harry! Várj meg!- azzal utána iramodtam, és kettesével szedve a lépcsőfokokat utolértem. Lentről hajló kommenteket, viszont elengedtem a fülem mellett. 

**

A gyors menetet követően, mire leértünk a srácok belakták a házat. A fotelokat, és az üvegasztalt elhúzták az útból, így körbe tudtak ülni a puha szőnyegen. Csatlakoztunk hozzájuk, viszont a perverz beszólásokkal nem kíméltek meg minket.
- Ezek a kielégült fejek!- tűnődött el Niall vigyorogva. 
- Milyen jó látni!- nevetett fel Louis.
- Oh, srácok! Ugyan már! Nekem egy sokkal jobb sztorim van!- állította le a fiúk fantáziálását Perrie, én pedig igyekeztem elrejteni az arcom Harry ölelésében. 
- Egyszer, mikor együtt voltak úgy!- emelte ki a barátnőm az utolsó szót. - Vagyis csak kielégítették egymást... Telefonon beszéltem Haven- nel. És végighallgattam, ahogy átlépte a gyönyör kapuját. Nem volt semmi, viszont nem akartam volna hallani. 
Perrie vigyora fültől- fülig ért, én pedig bosszúsan néztem rá, de nem tudtam elrejteni a szám sarkában bujkáló mosolyt.
- Nem lehetne, hogy ejtjük a témát! Ez igazán magánszféra!- tettem felháborodást, és a többiek szerencsére megértették, és a továbbiakban hanyagoltuk a szex témáját.
- Elmondod mi történt?- csúszott ki Liam száján a kérdés, mire mindenki helyeslően bólintott.
- Hát legyen!- sóhajtottam fel, majd Harry ölelésébe burkolózva nekikezdtem a mesélésnek. - A szentestét Holmes Chapel- ben töltöttük, Harry családjánál. Minden szuperül ment, egészen addig amíg Harry turnéjára nem került a szó. Én pedig nem tudtam, hogy öt hónapra el fog utazni, és kiakadtam! Emiatt pedig összevesztünk, és természetesen a családi hangulatnak annyi volt. Azután ma délelőtt apámhoz és a lotyójához látogattunk, de kár volt. Kiderült, hogy az a szajha terhes, és hála a lobbanékonyságomnak sikerült jól elcsesznem, és inkább leléptünk. Semmi kedvem nem volt hallgatni azt a picsát, jópofizni, és úgy tenni mintha nem történt volna semmi.
A monológom végére érve megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Jól esett kiadni magamból. A srácok teljesen letaglózva percekig csak némán meredtek maguk elé.
- Oh!- szólalt meg először Liam, akivel mindent tudó pillantást váltottunk. Ismerte Camille- t, és nagyon jól tudta, hogy rettenetesen utálom, és apámat is ez miatt. Magamat meg még inkább, hiszen tönkretettem két család tökéletes karácsonyát.
- Legyen elég mára a lelkizésből! Hozom a kaját!- felpattantam, és a McDonalds- os szendvicsekért szaladtam, amiket szétosztottunk egymás között. Mindenkinek jutott bőséggel, még Darling- nak is. A kutyus örömmel lebzselt körülöttünk, míg végül Louis lábánál állapodott meg, és keresztbe feküdt rajta. Talán csak azért, mert a srác örömmel osztotta meg vele a sült krumpliját. Tudtam, hogy nem egészséges neki a sós, de kivételesen engedtem, hogy egyen egy keveset, hiszen mégiscsak karácsony van.
- Louis! Azért ne sokat adj neki! Nem igazán tesz jót neki!- mosolyogtam kedvesen a fiúra, aki nagyon élvezte a kutyusom társaságát. Bólintott egy aprót és tovább figyelte Darling- ot.
- Gyertek! Adjuk oda az ajándékokat!- állt fel Cheryl a kanapéról. Már a hatodik hónap végénél járt, és egyre izgatottabbak vagyunk a kicsi Payno miatt.
Felálltam, és összekulcsoltam Harry- vel az ujjainkat. Egymásra néztük, végül pedig én szólaltam meg.
- Öh.. Mi még nem vásároltunk be, hiszen úgy volt, hogy csak szilveszterkor találkozunk...-végignéztem a srácokon, akik időközben felálltak a helyükről.
- Ugyan már!- rázta meg a fejét azonnal Niall.
- Nem ez a legfontosabb!- mosolygott ránk Cheryl.
Miután mindenki átadta mindenkinek az ajándékot, Harry elém lépett.
- Haven!- szólított meg, mire csend lett a nappaliban. A barátomra emeltem a tekintetem, és elmosolyodtam. Egy borítékot nyújtott a kezembe, én pedig meglepetten néztem rá, hiszen már kaptam tőle ajándékot. Mégpedig egy gyönyörű aranykarkötőt. Már így is elég drága volt, és el nem tudtam képzelni, mi lehetett a borítékban. Az ajkamba harapva óvatosan bontottam ki a levelet, mely talán nem is az volt. A többiek közben csendben figyelték a jelenetet, és várták a végkifejletet. Kibontottam az ajándékom, és alig hittem a szememnek, mikor kihúztam belőle egy az egyik legnagyobb álmomat. Harry- re kaptam a tekintetem, akinek az arcára félelem ült ki, gondolom a reakciómat várta. Elmosolyodtam és a nyakába ugrottam. A könnyeim folyni kezdtek, és csak öleltem Harry- t, mintha az életem múlna rajta...

Közreműködik